tájak, városok
Megrendelés e-mailben, messengeren, vagy itt
Tovább! / Keep on track
2022
Akvarell 30x40 cm
M85 autópálya
Az év végén festettem ezt a képet, bizakodva tekintek a jövőbe.
Mindig van egy különleges hangulata a reggeli utazásnak. Alig van forgalom az autópályán, egyébként nem látott fények teljesen megváltoztatják a látványt. Nyugi, nem vezetés közben készült a kép!
Tovább! / Keep on track
2022
Akvarell 30x40 cm
M85 autópálya
Az év végén festettem ezt a képet, bizakodva tekintek a jövőbe.
Mindig van egy különleges hangulata a reggeli utazásnak. Alig van forgalom az autópályán, egyébként nem látott fények teljesen megváltoztatják a látványt. Nyugi, nem vezetés közben készült a kép!
Mesebeli álom
2022
Akril 30x25m
Brennbergbánya, Sopron
A határ mellett fekvő kis bányászfalu temploma. Szent Borbálának szentelték.
Régen sok családot eltartott itt a feketeszén bányászata, akik a közösségnek egyetlen központi épületet építettek: felül templom, alul kocsma. Van még ilyen máshol a világon?
Mesebeli álom
2022
Akril 30x25m
Brennbergbánya, Sopron
A határ mellett fekvő kis bányászfalu temploma. Szent Borbálának szentelték.
Régen sok családot eltartott itt a feketeszén bányászata, akik a közösségnek egyetlen központi épületet építettek: felül templom, alul kocsma. Van még ilyen máshol a világon?
Beyond (van másik part)
2023
Akril 36x48 cm
A festőiskolában Sipos Loránd élőben megfest minden héten egy képet, és utána ez a feladat. Egy alkalommal - nem tudom miért - a referencia fotó alapján már előző este nekiálltam a képnek. Soha nem voltam Mostar-ban, nem is láttam ezt a hidat, ismerem a Csontváry festményét róla, de más közöm nincs hozzá. Szóval nekiálltam festegetni. Közben egy barátnőm - akinek az apukája néhány hete igen gyengén volt, készült a mennyországba - küldött egy messengert, hogy "elkezdődött." Ismertem a bácsit, egy olyan bonviván típusú jópofa öreg. Én csak röviden válaszolgattam, nemigen akartam a vele beszélni, mert ugyebár festettem. Éjfél után lett kész a kép, azon nyomban le is lakkoztam, lefotóztam (azt mindig nappal kell, természetes fénynél, de valamiért nekem még ott és akkor azonnal kellett). Mire elpakoltam, meg épp lefeküdtem, küldte az üzenetet, hogy 0:22-kor meghalt a BélaBácsi. Másnap reggel nézem a képet a telómon: döbbenten jöttem rá, hogy az öreg átment a túlpartra, a festéssel voltam velük együtt, épp akkor lettem kész, mikor meghalt. Küldöm a képet a tanáromnak, azt válaszolta: "Nagyon jó a hangulata. A folyó színe elüt nagyon." Jó, mondom, majd délután foglalkozok vele. Aztán délután beszéltem a barátnőmmel, mondtam neki, hogy pont festettem a hidat, miközben a papi átment rajta. Na ezen jól elcsodálkozott, hogy jé, pont tegnap éjjel festetted? Különben pedig nem is a hídon ment át, hanem a vízen. Mert néhány nappal ezelőtt a szendergése közben, ahogy olyan akaratlan mozgásai voltak, az ápoló nővéreknek mondta, hogy nagyon elfáradt, mert le kellett vinni a csónakot a vízhez. Nem fogom kijavítani a folyó színét. A művészet hatalma? Kicsit sok a véletlen egybeesés.
Beyond (van másik part)
2023
Akril 36x48 cm
A festőiskolában Sipos Loránd élőben megfest minden héten egy képet, és utána ez a feladat. Egy alkalommal - nem tudom miért - a referencia fotó alapján már előző este nekiálltam a képnek. Soha nem voltam Mostar-ban, nem is láttam ezt a hidat, ismerem a Csontváry festményét róla, de más közöm nincs hozzá. Szóval nekiálltam festegetni. Közben egy barátnőm - akinek az apukája néhány hete igen gyengén volt, készült a mennyországba - küldött egy messengert, hogy "elkezdődött." Ismertem a bácsit, egy olyan bonviván típusú jópofa öreg. Én csak röviden válaszolgattam, nemigen akartam a vele beszélni, mert ugyebár festettem. Éjfél után lett kész a kép, azon nyomban le is lakkoztam, lefotóztam (azt mindig nappal kell, természetes fénynél, de valamiért nekem még ott és akkor azonnal kellett). Mire elpakoltam, meg épp lefeküdtem, küldte az üzenetet, hogy 0:22-kor meghalt a BélaBácsi. Másnap reggel nézem a képet a telómon: döbbenten jöttem rá, hogy az öreg átment a túlpartra, a festéssel voltam velük együtt, épp akkor lettem kész, mikor meghalt. Küldöm a képet a tanáromnak, azt válaszolta: "Nagyon jó a hangulata. A folyó színe elüt nagyon." Jó, mondom, majd délután foglalkozok vele. Aztán délután beszéltem a barátnőmmel, mondtam neki, hogy pont festettem a hidat, miközben a papi átment rajta. Na ezen jól elcsodálkozott, hogy jé, pont tegnap éjjel festetted? Különben pedig nem is a hídon ment át, hanem a vízen. Mert néhány nappal ezelőtt a szendergése közben, ahogy olyan akaratlan mozgásai voltak, az ápoló nővéreknek mondta, hogy nagyon elfáradt, mert le kellett vinni a csónakot a vízhez. Nem fogom kijavítani a folyó színét. A művészet hatalma? Kicsit sok a véletlen egybeesés.
Éljen a Balcsi!
2022
Akvarell 30x40 cm
Fonyódligeten K. barátnőm nyaralója előtt ilyen a kilátás a főidényen kívül.
Megunhatatlan Balaton, naplemente, csend, nyugalom.
Éljen a Balcsi!
2022
Akvarell 30x40 cm
Fonyódligeten K. barátnőm nyaralója előtt ilyen a kilátás a főidényen kívül.
Megunhatatlan Balaton, naplemente, csend, nyugalom.
Léggömb
2022
Akvarell 36x48 cm
Budapest, Hősök tere
Jó, tudom, hogy inkább léghajó.
De aznap hiába vártam a forró nyári délutánban, és kipukkant bennem egy lufi. Addig még egy kicsit majdnem rózsaszínben láttam a világot...
Azért klassz itt üldögélni a lépcső tetején, figyelni a nyüzsgő turistahadakat. Ilyen semmittevést máskülönben nem engednék meg magamnak, amúgy pedig jó!
Léggömb
2022
Akvarell 36x48 cm
Budapest, Hősök tere
Jó, tudom, hogy inkább léghajó.
De aznap hiába vártam a forró nyári délutánban, és kipukkant bennem egy lufi. Addig még egy kicsit majdnem rózsaszínben láttam a világot...
Azért klassz itt üldögélni a lépcső tetején, figyelni a nyüzsgő turistahadakat. Ilyen semmittevést máskülönben nem engednék meg magamnak, amúgy pedig jó!
Amikor mégsem fordultam vissza
2022
Akvarell 30x40 cm
Rozália-kápolna, Fraknó.
Az első zarándokutam Mariazell felé (2011-ben). A második nap reggel szemerkélő esőben indultunk. Már mindenem fájt az előző napi 40 km gyaloglástól. Minél kevesebb súlyt akartam cipelni, ezért csak egy kis dzsekit vettem fel, minek is az esőkabát, mindjárt eláll ez a kis csöpögés. De az eső inkább egyre jobban megeredt, egy elágazást elnéztünk, s így tettünk egy plusz 3 km-es kört, 40 perc után visszaértünk majdnem a kiinduló pontba. Közben azért volt némi emelkedő is, meg hát a reggeli kávé is hiányzott, az eső meg csak esett vigasztalanul. Bőrig áztam, fájt a lábam, fájt az élet. Elértem arra a pontra, amikor beláttam, hogy így nincs értelme tovább menni. El is képzeltem, hogy a kápolnához ki tud jönni egy barátnőm, kitaláltam, hol iszunk egy jó melange-t hazafelé. Közöltem a döntésemet a Jóistennel: Ha a kápolnánál nem tudok száraz ruhába öltözni, és nem áll el az eső, én ezt nem folytatom.
Mire odaértünk, a kísérő kocsi egy fedett helyen mindenkinek a váltóruhás csomagját is kikészítette. Nyitva volt egy olyan mosdó, ami különben mindig zárva van. tetőtől-talpig átöltöztem, száraz ruha, zokni, cipő. Még a hajamat is megtörültem. És ahogy kijöttünk a kápolnából a mise után, kisütött a nap, a kísérő atya nővérei friss meleg kávéval, sütivel jöttek otthonról, a zarándoktársak mézes pálinkával vigasztaltak. Az atya a maga halk határozottságával közölte: innen senki nem megy haza!
Attól kezdve tudom: menni kell tovább, mert kisütött a nap.
Amikor mégsem fordultam vissza
2022
Akvarell 30x40 cm
Rozália-kápolna, Fraknó.
Az első zarándokutam Mariazell felé (2011-ben). A második nap reggel szemerkélő esőben indultunk. Már mindenem fájt az előző napi 40 km gyaloglástól. Minél kevesebb súlyt akartam cipelni, ezért csak egy kis dzsekit vettem fel, minek is az esőkabát, mindjárt eláll ez a kis csöpögés. De az eső inkább egyre jobban megeredt, egy elágazást elnéztünk, s így tettünk egy plusz 3 km-es kört, 40 perc után visszaértünk majdnem a kiinduló pontba. Közben azért volt némi emelkedő is, meg hát a reggeli kávé is hiányzott, az eső meg csak esett vigasztalanul. Bőrig áztam, fájt a lábam, fájt az élet. Elértem arra a pontra, amikor beláttam, hogy így nincs értelme tovább menni. El is képzeltem, hogy a kápolnához ki tud jönni egy barátnőm, kitaláltam, hol iszunk egy jó melange-t hazafelé. Közöltem a döntésemet a Jóistennel: Ha a kápolnánál nem tudok száraz ruhába öltözni, és nem áll el az eső, én ezt nem folytatom.
Mire odaértünk, a kísérő kocsi egy fedett helyen mindenkinek a váltóruhás csomagját is kikészítette. Nyitva volt egy olyan mosdó, ami különben mindig zárva van. tetőtől-talpig átöltöztem, száraz ruha, zokni, cipő. Még a hajamat is megtörültem. És ahogy kijöttünk a kápolnából a mise után, kisütött a nap, a kísérő atya nővérei friss meleg kávéval, sütivel jöttek otthonról, a zarándoktársak mézes pálinkával vigasztaltak. Az atya a maga halk határozottságával közölte: innen senki nem megy haza!
Attól kezdve tudom: menni kell tovább, mert kisütött a nap.
Megérkezik? Elmegy?
2022
Akvarell 36x48 cm
Budapest Keleti pu
Hajnali utazás. hosszú árnyékok.
Utasok jönnek, mennek, indulnak, érkeznek. Találkozások és búcsúzások.
A kelő nap csodája csak annyiból érinti a sietőt, hogy hunyorogni kell tőle.
Máté Péter jár az eszemben: "Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz!"
Megérkezik? Elmegy?
2022
Akvarell 36x48 cm
Budapest Keleti pu
Hajnali utazás. hosszú árnyékok.
Utasok jönnek, mennek, indulnak, érkeznek. Találkozások és búcsúzások.
A kelő nap csodája csak annyiból érinti a sietőt, hogy hunyorogni kell tőle.
Máté Péter jár az eszemben: "Elmegyek, elmegyek, igen megkereslek én, bármerre jársz!"
Virtuális képtáram folyamatosan bővül, nézz vissza máskor is!
Megrendelés e-mailben, messengeren, vagy itt
tájak, városok
